A könyv- és szövegtördelésnek megvannak a maga elengedhetetlen, valamint opcionális szabályai egyaránt. Ebben a cikkben összefoglalásra kerülnek azok a megkerülhetetlen szempontok, amiket bármilyen könyv, írás, kiadvány vagy brosúra szerkesztése során érdemes észben tartani.
Ahhoz, hogy a szabályok értelmezhetőek legyenek, fontos érteni, hogy ezek a „törvények” milyen célt szolgálnak. Amikor valaki egy könyvet, kiadványt, magazint vagy tulajdonképpen bármilyen szöveget olvas, akkor a két legfontosabb szempont, hogy első ránézésre is könnyen értelmezhető legyen a teljes tartalom, valamint a szöveget gördülékenyen lehessen olvasni, fennakadások nélkül. Az érthetőség természetesen a szerző feladata. Azonban az, hogy a már létező szöveg látványában gyorsan befogadható legyen, a tördelő feladata. Ezt szerkesztésnek, vagy szövegszerkesztésnek is hívják.
Az itt felsorolt szempontok nem fognak mindenre kitérni. Azt majd más cikkekben még kibonthatjuk. Itt azok a tényezők vannak felsorolva, amiket talán a legalapvetőbbeknek nevezhetnénk. Egy részére, kedves olvasóm, talán még azt is mondhatná, hogy „ezt mindenki tudja”. De ezzel nincs is semmi baj, mert ez csak megerősíti az állításom, hogy az itt felsoroltakat mindenképpen tartania kell a tördelőnek, szerkesztőnek.
1. Szerzői vízió
Ez a cikk nem fog kitérni minden létező szempontra és írott vagy íratlan szabályra. Ugyanakkor azt meg kell említenem, hogy a szerző elképzelése megkerülhetetlen kiadványszerkesztéskor. Egy szöveg a témától és szerzői víziótól függően megkívánhatja, hogy további szabályok és törvények is alkalmazva legyenek. De akár azt is, hogy a végső szöveg megjelenése tudatosan eltérjen az alábbi szabályoktól. Ezért fontos, hogy a tördelő vagy szerkesztő pontos képpel rendelkezzen a szerző elképzeléséről.
2. Margók
A margó a szövegdobozt behatároló terület. Amikor a margó méretéről beszélünk, akkor a lap szélétől mért távolságot számítjuk. Ennek a megfelelő meghatározása azonnal képes megjelenésében kedvező vagy a nem megfelelő meghatározása kedvezőtlen olvasási élményt nyújtani. A margót hét tényező figyelembevételével állítjuk be.
• Az oldallap mérete, és oldalak száma,
• betűtípus és betűméret,
• a teljes szöveg mennyisége,
• a bekezdések és szavak átlag hossza,
• kiemelendő szövegrészek,
• fej- vagy láblécbe írandó tartalmak mennyisége, és
• könyv vagy brosúra esetében a gerincvastagság.
• Az oldallap mérete, és oldalak száma,
• betűtípus és betűméret,
• a teljes szöveg mennyisége,
• a bekezdések és szavak átlag hossza,
• kiemelendő szövegrészek,
• fej- vagy láblécbe írandó tartalmak mennyisége, és
• könyv vagy brosúra esetében a gerincvastagság.
A margóra vonatkozó tördelési szabály, hogy az oldal megtekintésekor a lapon található szöveg – akár kézben fogva is – átlátható és nyomon követhető legyen. Ezt többek között a felső, alsó, belső és külső margó megszabásával lehet biztosítani.
Nyissunk csak ki egy vastagabb könyvet! Az oldalak belső (gerinchez közeli) része meg van hajolva a gerincvastagság miatt. Így egy vastagabb könyvnél elengedhetetlen, hogy elég nagy legyen a belső margó ahhoz, hogy a könyv szétfeszítése nélkül is olvasható legyen a szöveg. A fenti képen szándékosan olyan belső margót mutatok, ami szűk, így nehezíti az olvasást. Számos kiadvány vagy magazin gerince az alacsony oldalszám miatt vékonyabb szokott lenni, így ez ott csak ritkán probléma.
3. Betűtípus
Mostanra kedves olvasóm kitalálhatta, hogy a betűtípus kiválasztásának szempontja nem az, hogy mennyire különleges, vagy éppen cuki egy betűtípus, hanem hogy mennyire olvasható szavakba rendezve. Így az olvashatóság alapján határozható meg a szabály. Számítógépen megjelenített szövegeknél teljesen megszokottak a talpatlan betűk. Nyomtatott szövegnél viszont az általános megfigyelés, hogy a talpas betűtípusok könnyebben olvashatóak. Ez alól kivételt jelenthetnek kiugró feliratok, címek vagy rövidebb szövegek.
4. Vizuális hierarchia és azonosíthatóság
Egy könyv vagy hosszabb szöveg általában nem egy tagolás nélküli gondolat. Sokkal gyakoribb, hogy egy történet, egy tanulmány vagy más írás kisebb szakaszokból, fejezetekből, vagy más elkülöníthető egységekből áll.
Az olvasónak érthetőbb és követhetőbb bármilyen hosszabb szöveg vagy gondolat, ha az számára felismerhető, azonosítható módon tagolva van. Az itt használt szabály esetében a vezér szempont, hogy ha az olvasó nem is olvasta a teljes anyagot, mégis lesz egy elképzelése arról, hogy hol tart benne. Így nem csak az oldalszám lesz nyomravezető.
Az, hogy az olvasó most egy új fejezetet, alfejezetet vagy már jó ideje ugyanazt olvassa, bemutatható a megfelelő szín, illusztráció, betűtípus vagy betűméret meghatározásával.
5. Igazítás (balra igazítás vagy sorkizárt)
A magyar, az angol, a francia vagy éppen a német nyelvben balról jobbra, fentről lefelé írunk és olvasunk. Éppen ezért a balra igazított sorok magától értetődőek. Az, hogy sorkizárt vagy sem, az már téma vagy igény kérdése. Rövidebb soroknál, például verseknél, vagy éppen több hasábba tagolt cikkeknél gyakori, hogy nem sorkizárt a szöveg. Az igazítás nagyban összefügg a sorvégi elválasztásokkal. A magyar nyelv ilyen szempontból különleges. Mivel a mondaton belül gyakran egy elképzelést nem több szóval fejezünk ki, hanem különböző toldalékokkal építünk fel szavakat. Így a hosszú szavaink csak még több okot adnak arra, hogy a sor végén elválasztásra legyen szükség. Így ugyanazt a bekezdésnyi szöveget angolul lehet, hogy egy-két elválasztással vagy akár anélkül is meg lehet szerkeszteni esztétikusan, de magyarul rákényszerülhetünk, hogy több elválasztással dolgozzunk.
6. Sortávolság
Amikor sortávolságokat nézünk, akkor a tördelés során a sűrű vagy ritka egymást követő sorok más és mást közvetítenek. Az egyik szempont az olvasási élmény, a másik pedig az üzenet. Az olvashatóságnak van egy optimális tartománya. Ha minden egymást követő sor sortávolság nélkül következne, akkor az túlzsúfolt és nehezen olvasható lenne. A túl nagy sortávolság pedig indokolatlan méreteket is ölthet. Ezzel a fő probléma, hogy a szöveg által képviselt gondolatot túl sok szemmunka vagy lapozás után tudja az olvasó megérteni. Éppen ezért a sortávolságban törekedjünk egy optimum megtalálására.
Az üzenet pedig a korábban említett szerzői vízióval van összefüggésben. Például egy regény vagy vers esetében lehet, hogy az író a szellős sorokkal akarja érzékeltetni az idő vagy a távolság mértékét.
7. Szótávolság
A szótávolság a könyvtördelés során egy bizonyos fokig előre beállítható, de ha sorkizárt a szövegünk, akkor valószínű, hogy túlzsúfolt vagy túl ritka sorokban a szavak elválasztásával tudjuk megteremteni az optimális távolságot. A nagy szótávolság vizuálisan nem túl kellemes. Olvashatósági szempontból viszont csak ritkán jelent gondot. A túl sűrűn szedett szavak viszont odáig is mehetnek, ahol szinte nem is látszik a távolság a szavak között, és egybetetsző a sor. Ez már határozottan olvasási nehézséget tud okozni.
Kiadványszerkesztés estében, ahol oldalról oldalra kettő vagy több szöveghasáb van, lecsökken az egyes sorok számára fennmaradó terület. Ez rövidebb sorokat eredményez. A rövidebb sorok esetében a szerkesztés problémás tud lenni, hiszen az egyes szavaknak és mondatoknak is kevesebb hely jut.
8. Elválasztások
A szövegszerkesztés során az elválasztások elsősorban nyelvtani jelentőséggel bírnak. Itt a szempont természetesen a szótagolás helyes alkalmazása. Viszont van egy kevésbé előtérben lévő szabály, ami a megjelenési élményt határozza meg. Egymást követő sorokat nem javasolt elválasztó jellel zárni. Ez azt a benyomást erősíti, hogy sok az elválasztás a szövegben. Ez ugyan csak kis százalékban, de eltérítheti az olvasó figyelmét az eredeti tartalomról.
9. Fattyúsorok
A tördelés magyar szóhasználatában a fattyúsoroknak két kategóriája van. Az özvegy és árva sorok, mint kifejezések, olyan sorokra utalnak, amelyek megtört részét képezik egy bekezdésnek. Az árvasor, amikor a hasáb alján kezdődik a bekezdés első sora. Özvegysor, amikor a hasáb tetején ér véget a bekezdés utolsó sora.
A könyvek, kiadványok vagy újságok tördelése során a bekezdések sorainak együtt tartása egy fontos eszköz. A cél itt is az olvashatóság és könnyű értelmezhetőség. Ha az olvasónak meg kell állnia és az oldalak vagy szöveghasábok között pásztáznia, hogy most hol is kezdődött egyik vagy másik gondolati egység, akkor máris romlott az olvasási élménye. Így olvashatóság szempontjából ideális, ha a bekezdések megmaradnak azon az oldalon, vagy szöveghasábban, ahol kezdődtek. Azonban ez gyakran nem kivitelezhető. Az általános szabály az, hogy a bekezdésnek legalább az első két sora legyen együtt tartva és az utolsó kettő. Ez azt jelenti, hogy egy 3 soros bekezdés esetén a tördelő arra törekedne, hogy az a bekezdés ne törjön meg egyáltalán. Egy 6 soros szövegnél például lehetne 3 sor az egyik, 3 sor a másik hasábban. Vagy 2 sor az egyik oldalon és 4 a másik oldalon.
Ez a szempont viszont egyre kevesebb angol nyelven tördelt könyvben van követve. Könnyen lehet, hogy idővel Magyarországon sem lesz ekkora jelentősége. Egy másik cikkben írok bővebben az angol tördelés szempontjairól.
10. Egységes megjelenés végig
Azt hiszem, hogy ez magáért beszél. Fontos, hogy amikor kialakultak az előbb említett jellemzők, mint a betűtípus, az igazítás módja, a sortávolság, az ezeket összefoglaló vizuális hierarchia, akkor azt tartsuk fent a szöveg során, mert így az olvasónak megadjuk azt az érzést, hogy már ismeri a vizuális nyelvünket. Könnyen eligazodik az anyagban és látja, hol tart.
Extra: vizuális igények
Mindig lehet bővíteni a szempontokat és az átvett vagy a magunk által kijelölt szabályok mennyiségét. Például a sorok az oldalpárokon tükrözzék egymást, vagy mindig kitöltsük a margót a tetejétől az aljáig, akkor is, ha nem ugyan annyi sorra jön ki az oldalpár? Én személy szerint inkább az előbbit preferálom, de ezt sokszor a szerzői vízió dönti el.
Ezzel a cikkel a cél az volt, hogy egy átfogó elképzelést adjon a szabályokról. Ennél kiterjedtebben az egyes „törvényeket” külön-külön cikkekben fejteném ki. A fentiek alkalmazhatóak könyvtördelésre és kiadványszerkesztésre egyaránt. Ha valaki a fentieket követi, akkor már egy esztétikus és olvasható szerkesztést tud kialakítani.